és nem tudom elmondani,nem tudok neki nevet adni.magamnak.a szemeimnek.a tekintetemnek.olyan ismerős,olyan idegen,hűvös és perzselő.olya zsigerből jön,hogy azt elmondani nem lehet.mikor megszűnik a gondolat...lelketlen lelkesedésekben leplezve feledtetem magammal a fájdalmat,mint tört szárnyú madár ki magosba röppen utolsó kínjában.bár szellő se fúj,erőtlen élete mégis fönnmarad.én hiszek a csodákban.én tiltott csillagon születtem...
bár árnyas lelkem jégbe borult,égve fulladsz szememben...
és itt most nem adom ki mindenem...
XOXO
