le se merem írni.

fáj, hogy le se írhatom, hogy félek, ha leírom még nagyobb bajban leszek, ha leírom, rám zúdúl a valóság következménye...ez már valósággá kezd válni. ez a fájdalom. nem tudom elhinni hogy 27 évesen lehetek annyira hülye hogy csak képzelem az egészet.

ugye nem csak képzelem? ugye tényleg vagy? ugye okkal fájsz?

próbálom eltolni, az agyammal gondolkodni, ignorálni, a realitás talaján maradni, de még józanul is hiszem, hogy ez nem véletlen, hogy ennek valóban fájnia kell.

visszajött. és visszatért a fájdalom is, bár sosem múlt el, csak csillapodott, de minden nap belemart a lelkembe. most már hasít, kést forgat, zsibbaszt, felemészt.

megdöglik a lelkem.

mindha a szívem egy részét kitépték és elhurcolták volna, most pedig egy madzagra kötve lóbálnák az orrom előtt, mint egy idomítandó laborpatkánynak a sajt darabkát.

vagy ez a te sorsod? a te rovásod? a bűnhődésed? és én lennék a madzagon lógó sajtdarab?

nem akarom, hogy sajtok legyünk...legyünk mások. 

vigyázz, mit kívánsz...

xoxo

nagyon nem szeretek sok idő elteltével billentyűzetet ragadni....de ez egy vissza nem térőnek ígérkező,kihagyhatatlan alkalom. nehezen szokják az újjaim a gépelést...nem,itt nálam nem lesznek normális nagybetűs mondatkezdések soha.....

kitörni kívánó életeseményem csupán annyi,hogy érdekes barátságok köttetnek mostanság részemről...mármint az én részem elég elenyésző ezekben a kezdeményezésekben, ledöbbentő az emberek irántam táplált hirtelen,alapozatlan és feltétel nélküli bizalma...nem mintha szándékomban állna bárkiével is visszaélni,egyszerűen csak nem értem,mikor lett a homlokomra tetoválva,hogy MOND EL MI BÁNT. nincs vele bajom,félreértés ne essék,egy két ritka kivételt leszámítva egyáltalán nincs terhemre a tündérkeresztanya szerepe,csak a gondolattal nehéz megbirkóznom,hogy ennyien jó embernek gondolnak.

igaz,én vagyok a generációs híd jelenleg a 20as és 30as kollégáim közt.valamiért mégis inkább a 20asok életérzésével tudok még mindig azonosulni. és bár soha semmi nem lesz olyan,mint rég,mióta Spárta szétszakadt,azért kicsit jólesik ez a silány,de mégis valahol ugyan olyan csajos közeg.

rövid időn belül kellett lezárnom életemnek egy elég rövid,de nagyon meghatározó szakaszát....olyan intenzív 3 éven vagyok túl,hogy összegezni sem lennék képes. és talán a lezárás miatt csöppentem most olyan helyzetbe,hogy másokat hallgassak meg,akik épp ezen életszakaszukba vágnak bele. olyan szívesen mondanám neki,hogy hagyd a picsába,mert hidd el nem úgy fog alakulni,ahogy te azt most elképzeled,hogy nem éri meg,időpazarlás,sőt,saját magad elpazarlása,csak sérülni fogsz,majd később pofán vágnád magad (ahogyan most én is a régi önmagamat)....semmi értelme megmondanom. úgyis magától kell hogy rájöjjön. bár nekem senki nem mondta,mert nem volt mellettem senki olyan,mint amilyen most én vagyok. de ha lett volna sem hittem volna neki.

néha,de csak egészen ritkán büszke vagyok magamra,hogy olyan felnőtté válok,akire gyerekként szükségem lett volna...

amikor megpillantod a képet a 25. szülinapjáról,amin AZ a chivas regal szerepel,amit tőled kapott a 20.ra,és megesküdött,hogy csak a fiatok születésénél bontja fel..na akkor tudatosul benned,hogy a csöpnyi 25 évnyi életed alatt sikerült valamit végérvényesen és rohadtul elbasznod...tudom hogy itt a visszaút már rég felégett,,,hogy én égettem fel,mert jó mirinak tünt,hogy a férjemet löktem el,és elbasztam ŐT. de tényleg el,és örökre...

helyette sínylődök egy középkszerü anyagi és érzelmi stabilitást nyújtó bántalmazó  kapcsolatban életem párjával...

hát gyerekek, a tippek,hogy hogyan basszuk el életünk első negyed évszázadát,itt csődülnek a blogomon,olvassátok szeretettel...

kurvára elbasztam valamit,ez nem kétség...hogy erre mégis mit lépek?mert hogy super woman-nek ismertek,biztost lépek valamit....hát persze hogy lépek...egy bejelentkezéssel indtok a fodrászomhoz....hogy mik a kilátások?platina bubi...

majd holnap annyámmal próbálok igazi anya lánya beszélgetést folytatni...igen,tudom,hogy reménytelen...de ha nem próbálnám meg,nem én lennék...

gyerekek,az igazit érzitek...de nagyon...higgyétek el nekem,én is éreztem,csak túl korán,nem voltam rá felkészülve,hogy azonosítsam,és megőrizzem,így hát elüldöztem..és a sors szörnyü bosszút áll...tehát jöjjön a DÖG  hogy túléljem...

lányok,könyörgöm,ne basszátok el...

feminizmus itt,emancipuncik ott,tartsunk össze,küzdjünk együtt,támogassuk egymást,anyaság jaj de szép,dolgozó független emancipált nőstényoroszlánok...jól hangzik,jó is lenne,de valjuk be őszintén,mi nők,undorítóan tudjuk utálni egymást.

1. rohadt kurva kategória:ha szebb,okosabb,magasabb,vékonyabb,sikeresebb,sportosabb,fényesebb hajú,hosszabb hajú,szőkébb,barnább,gazdagabb,boldogabb,kiegyensúlyozottabb,mint te.tök mindegy honnan jött,hova tart,ki ő és mit csinál,kapja be.

2. szemét kurva kategória:na ők azok a bizonyos ex barátnők,vagy exek új barátnői,vagy urambocsá a kettő egyszerre.tökmindegy hogy néz ki,mit csinál,ha falu csúnyája,te akkor is utálni fogod a szerencsétlent.a legszebb az egészben,hogy ez oda-vissza működik.szóval szemét kurvák vagytok és lesztek egymás szemében,míg világ a világ,és ez így van rendjén.

3. hülye kurva kategória: ők a szerencsétlen mázlisták.szegénykéim a világon semmit nem akartak ártani neked,valószínűleg a létezésedről sem tudnak,mert általában celebek,hírességek,címlap vagy körömlakk modellek. ők azok a nők,akiket azért utálunk,mert nekik egyszerűen minden összejön,és a kisújjukat sem kell érte mozdítaniuk (szerintünk).általában téves elméleteket szövünk róluk,mert nyilván nem fortuna keresztlányairól van szó,akiknek csak úgy az ölükbe hullik minden,de persze mi ebbe már nem akarunk bele gondolni.sokkal kényelmesebb utálni őt,

4. rohadt szemét hülye kurva kategória: ez lennék én a ti szemetekben.mert mi nők,imádjuk utálni egymást.

Hogy az elmúlt egy héten mi történt velem,arról sajnos nem tudnék szépen,részletekre kiterjedően és következtetéseket levonva mesélni,mivel a véralkohol szintem kissé befolyásolja az emlékező tehetségem,a véralkohol szintemmel meg csak annyi a probléma,hogy nem sűrűn volt benne vér.

Szóval halvány lila ködöcskéim felderengéseiből csak annyit mondhatok,hogy ez a szingliség egy nagyon jó állapot.És én fizikai képtelenséget érzek lassan arra,hogy ebből az állapotból tovább lépjek.Mocskosul élvezem a magánéletem.Hangsúlyozom,ma már csak a MAGÁNÉLETEM,a többit inkább hagyjuk.

Bár biztos a szabadidő szokatlan rámzúdulása is közre játszik a dologban,hogy például teljesen átszellemült óvodás fejjel rajzolgatok a rajztömbömbe kb egy 5 éves rajztehetségével megáldva,vagy barátnőm (kit lassan már élettársamnak minősíthetek) kutyáját sétáltatom,és próbálom hozzászoktatni az atyai szigorhoz.

Szóval ezek a kis apró,szórakoztató időtöltések,mik mérföldekre elkerültek még,mikor szuperbarátnőt játszottam,bizonyára csiszolhattak valamit a kisugárzásomon,mert hát férfiak terén egy hárem lófasz estifény a delikvenseimhez képest.Úgyhogy a nőiességem és az önbizalmam túlbasz a Mount Everest-en.

Szóval kedves párkapcsolatfüggő régi,BARNA hajú önmagam,az éjjszakai élet királynőjeként,öntörvényűként,önállóan élni,úgy,hogy minden másodpercedet csak magadhoz kell igazítanod,leírhatatlanul jobb,mint hú de szerelmesen boldogság-szenvedés hullámvasúton ülni.

Ja,mert hogy kedden megyek kiszőkülni.Megtaláltam önmagam.Éljen a zen üzemmód.

Xoxo

Szívemből szól

Remélem,engem senki nem sajnál azért,mert nincs pasim.Remélem újra felcsillan bennem a régi ragyogásom,ami a párkapcsolati szélviharokban igen csak megkopott,és nem csak azért,mert az újjamra van tetoválva.Remélem a tartásom elárulja,hogy visszakerült a fejemre a láthatatlan korona,és a szemeimből már nem a "ments ki innen" segélykérés,hanem valami egészen más tükröződik.A Nő...

Az a Nő,aki már nem fecsérli drága gyémánt könnyeit olyanokra,kiknek mocskát,lábnyomát,tőlük szenvedett sebeit már tisztára mosta velük.Ki már tudja,hogy az egyedüllét nem egyenlő a magánnyal,és hogy a magánynak van egy barátságos verziója is.Ki már vágyni tud a magányra,mert önmaga társaságában szereti a legjobban tölteni az idejét.

Az a Nő,aki bár nem mosolyog állandóan,hiszen a Nap is van,hogy a felhők mögé bújik,mert tudja jól,így lesz igazán értékes,ha újra felragyog.Ki tudja,mire kell használni egy csilingelő,önfeledt kacajt,megengedi magának,hogy ez a kacaj delfin visításba torkoljon,mert nem stresszel már azon,hogy az ő feladata a csábítás lenne.A csábítást természetes velejárójának tudja be,nem projectnek.

Az a Nő,aki tudja,mit akar,tudja,kit fog majd akarni,és tudja,a vadászat csak a kislányok kétségbeesett hobbija.

Az a Nő,ki nem folytogatja szívét a haraggal,hanem feloldozza magát,és megbocsájt mind rosszakaróinak,mind azoknak,kik elárulták,eltiporták,összetörték.Mert ő már felállt,és föntről tekint le rájuk.

Remélem,őszintén,és tiszta szívből remélem,hogy nem sajnáltok,mert semmi szükségem rá.Magam sem hiszem el,hogy ezt leírom,de boldog vagyok.Összeraktam magam,egyedül,nélkületek,a szemeim már nem könnyeznek.Boldog vagyok,egyedül.

Xoxo

Rájöttem,hogy helyrezökkenteni a lelki egyensúlyomat nem is olyan nehéz feladat,mint a testsúlyom lezökkentése.Habár lehet hogy a kettő fordítottan arányos működésű.

Végülis nem is olyan sok idő kellett ahhoz,hogy eljussak a szingliség azon szakaszába,amikor már ipeg hogy csak kezded megszokni,sőt,élvezni azt,hogy egyedül vagy,erre jön a BUMM...és a férfiak meghülyülnek.Ömlenek,mint a lavina.És szőkék,és kékszeműek,és félistenek,és ááááh,mindegy.Bár nagyon jót tesz az egomnak és az önbizalmamnak,csak épp azon morfondíroztam tegnap este is a Nappaliban a cserszegim társaságában,amíg kolleginám pisilt,hogy most tényleg megéri bármelyikért is megint rabnő fázisba esni?És lőtt a megvilágosodás,hogy NEM! MÉG NEM!

Hagyjatok még engem egy kicsit békén.Bár persze,hízelegjetek csak,udvaroljatok,rajongjatok,mert kell.De TI most még nem kelletek.

Xoxo

Vannak azok a pillanatok,amikor imádok szingli lenni.Pl mikor bevetem magam egy kád habos babos mézeskalács fürdőbe egy üveg pinot noir-al,majd félrészegen ráírok kamasz fruska életem legnagyobb szerelmére,és 2 órán át flörtölhetek vele.Ilyenkor imádom én az életem,félrészegen.Szeretem ezt a magányt,ezt az időt,ezt a csöndet.Mikor minden csak rólam és az én akaratomról szól,az én esőm kopogtatja az ablaküveget,az én max richterem szól,és az én gondolataim szállingóznak csak a némaságban,senki nem szakítja őket félbe.

Lányok,asszonyok,nők,szükségünk van ezekre az időkre.Ezekért születtünk.Vegyétek őket észre,és becsüljétek meg,ha megadatik.Tudom hogy most a rohadt nagy ezoterikus zen boszi beszél belőlem,de miután rádöbbentem,hogy űber szuper atom jó szuper nő vagyok,konstatáltam,hogy nincs szükségem senkire magam mellé,akire ezt elpazaroljam,vagy aki ebben korlátozzon.Nekem senki miatt ne kelljen a 20 centis magassarkúm a szekrénybe süllyeszteni,senki miatt ne kelljen egy céda mosolyt megvonnom szimpatikus férfiaktól,és senki ne szóljon rám,ha otthon egyedül be akarok baszni a méreg drága rose borból.Én így akarok élni.Mert csak így éri meg.

És holnap ugyan úgy beleharaphat a kis kollégám a feszes fenekembe egy emelésnél,ugyan úgy kihívóan fogok elbillegni 10 férfi díszítő előtt,és ugyan úgy bevetem a magam fajta dög tekintetet,ha valamit el akarok érni.És rettegj világ,mert uralkodom.

Egyébként ma már egy könnycseppet sem sírtam ki magamból.Valamiért elfogytak.

Xoxo

Ne felejtsem el majd felírni a leendő előszoba emlékezős parafa táblámra,hogy SOHA NE BŐGJ SZÍNPADI SMINKBEN!!! Irdatlan ronda tud lenni a folyamat után.Még itthon egyedül is elviselhetetlen.

Merthogy egy Nappalis,1 deci boros (előtte egy kis sörös),barátnős kora este (fél 12) után hazaérve,mikor másra se vágysz,csak hogy az egész nap üres gyomrod megetetsd egy kis tökfőzelék,bivaly pörköltel,majd a kompozíció rezsón való megmelegítése után megégeted magad a tányérral,és reflexből leejted az egészet a picsába,és szemed láttára fröcsköl szét az életmentő étel a kezdetleges konyhád fehér padlóján és falán,valamint törik ripityára a dizájner ferrari piros kerámia leveses edényed,akár csak a szíved már egy párszor,valamint az életed...na akkor elkezdesz bőgni egy röpke másfél órát,miközben a wc előtt gubbasztva próbálod letörölni a bőr tűsarkú bokacsizmádról mindezek maradványát.Színpadi sminkben persze,ahogy kell.Így leírva,kibaszott drámakirálynő vagyok.Ezt így kell csinálni,kérem szépen,máshogy nem lehet,csak így lehet befejezni egy napot.

De persze bőgés és sminkmaradvány eltávolítás után egyből visszatértem zen üzemmódba (mivel bedrogoztam magam valeriánával és nyugi teával),még a kreatív énemet is kiszabadítottam az ezer éves fogságból,és bájos ovis rajzot firkantottam golyóstollal egy vonalas füzetbe.Szóval még a képzőművész kicsiénnek is odabasztam,biztosra megyek.

Következtetések:az már haggyán,hogy kell egy kurva konyha,mert így élni nem lehet,de rohadtul üres a hűtőm,és citrommal meg gyömbérrel nem csillapítható a már már gyomorfekélyt kimaró farkas éhség,továbbá baromi jót lehet bőgni a wc-émben.

Az este margójára még annyit,hogy a holnap reggelem konyhatakarítással indul (na meg a gyömbérrel),és veszek egy üveg bort.Mert ugyebár csak két út van,az egyik az alkoholizmus,a másik a járhatatlan.

XoXo

Na,ma már vettem egy doboz cigit.(másfél hónapja nem dohányzom).Be kell hogy lássam,hogy ez a zen rohadtul nem talál meg engem,vagy én nem találom magamban.De nem baj,nem adjuk fel,ma délután már csak pár percet sírdogáltam az exemtől kapott plüssmacit szorongatva,még a spirál is alig hogy lemosódott az alsó szempillasor alá,menni fog ez,az erő megvan bennem,én érzem,csak még ő nem tudja.Sőt,pár másodpercre még a szívem is megdobbant a kollégámért,akit kiszúrtam magamnak,hogy megfelelő alanya lesz a rajongásomnak.Igen,tudom,szánalmas vagyok.Mindezek örömére paradicsommá nyomkodtam a miteszereim,bye bye bababőr,ez van,menstruálok,lássa mindenki,meneküljetek.

Mai projektem a nőiességem teljes megélése,indítottam a fekete latex femme fatale hétköznapi verziós szereléssel,majd néhány tűsarok koppanás után rájöttem,hogy belül maradtam egy hisztis picsa,és így nehéz lesz ma erős női jellemet produkálnom magamra,de sebaj,nem szól szám nem fáj senki feje,így aránylag csöndesen tűrtem a színpadot,még ki se borultam,ezt a délutáni próbára tartogatom.Mert ugyebár minél szarabbul vagy,annál jobban kell kinézned,köszike Coco néni,pont most fogyott el az alapozóm,mikor pizzává trancsíroztam a fejem,de még ez sem tántoríthat el.Elolvasok még pár oravezcmüllercoelho bölcsességet,és abszolút helyrezökkentem a belső békémet,hogy legyen lelkierőm még elmászni 100 métert a zöldségeshez citromért,mert ugyebár magamra adó önálló fittnes ladyként nem hagyhatom ki holnap a reggeli citromos gyömbéres csodalötyimet,mert akkor már lőttek a holnapi super girl imidzsnek.

Mert supergirls don't cry,igen,erre még egy kicsit gyúrni kell,mint a six pack-re,de hétfőre mindkettő teljesítve lesz,legalábbis ez a terv.

Szóval most megkeresem magamat a tükörben,a szemembe hazudom hogy jól vagyok,majd bevallom magamnak őszintén,hogy még nem vagyok jól,de jól leszek,mert basszameg,kurva erős vagyok,letörlöm a sminkfoszlányt,és új arcot festek magamnak.Hiába,imádom az álarcokat.

XoXo

Hát újra billentyűk előtt...

Hogy azóta mi változott?Lényegében semmi...ugyan úgy utálok mindent és mindenkit,és ugyan úgy szenvedek,mert ugyebár én imádok szenvedni.Nekem semmi nem jó,ha minden happy és nyugi van,az a baj,ha egyedül vagyok és szenvedek,mert végre van rá okom,akkor az a baj.Ha minden este mennem kell és innom kell,különben itthon zokognék egymagamban,azzal van bajom,ha boldogságos párkapcsolatban vagyok egy épp aktuális félistennel,akkor azzal van bajom.Hogy mi kell nekem?Na hát ez egy kurva jó kérdés,vitatéma megnyitva,hajrá!

3 hónapja vagyok divatosan "szingli"...3 kibebaszott hónapja,papírforma szerint.Ami a gyakorlatban persze csak 3 hét,de ez nem változtat a helyzet súlyos következményein,ami elsősorban az irgalmatlan véralkohol szint növelés.

Tehát eldöntöttem,hogy most a boldog megvilágosulás,önmegismerés és lelki béke ösvényére lépek,teljesen ezoterikus vagyok,már szemezek egy színes ceruza készlettel mandala firkálás céljából,rá vagyok ám kattanva a dologra,szeressünk mindenkit,lelki béke,nyugalom,dúl bennem a zen (meg a hormonok,de mindegy),füstöl is ám az egyiptomi tömjén,mer az olyan zen.jógázni azért nem fogok,ennyire azért nem vagyunk ezoterikusak.

Úgyhogy most minden békés és pozitív,a faszt, senki nem baszhatja fel az agyvizem (dehogy is nem),és végre kihasználom az egyedüllétet,és saját magamra koncentrálok. Magyarán megőrülök,meggebedek,megtikkadok,bekattanok,agyérgörcsöt kapok,libidótúltengési rohamot kapok.

A minden pasi egy fasz,és nekem nem jó senki rinyálásba,filozófiai érvelésekbe bele se kezdek inkább.Szilárdul meg vagyok róla győződve (próbálom ezzel nyugtatni magam,mantrázom ám szorgalmasan),hogy most azért nem találkozom életem fő istenével,mert lelkilek teljesen alkalmatlan vagyok egy nagy Ő elviselésére,és most csak elbasznám,úgyhogy a Sors engem megvéd ettől a hibától,nehogy aztán egyedül keljen megöregednem a negyven macskámmal. Egyébként egyedül fogok megrohadni negyven macskával,akik a halálom után a tetememet falják majd föl,mivel senkit nem fog érdekelni hogy mi van velem,csórikáimat meg nem lesz ki etesse... Egyáltalán nem morbid a jövő képem.

Legnagyobb problémám (figyeld,analizálok...),hogy üres vagyok érzelmileg.Tipikus jelensége vagyok annak,mikor nem konkrét személy,hanem a szerelem érzése hiányzik,és kétségbe esetten próbálok találni valakit,aki iránt táplálhatom bőszen a szerelmemet,akár viszonzatlanul is,de egyszerűen még a rajongásig sem jutok el,mert körülöttem az összes férfi abszoute alkalmatlan bármi kis szívmoccanás kiváltására is.Szörnyű...

Egy szörnyeteg lettem.Ez már telejesen bizonyos.Rettegj világ.

XOXO

6 és fél évvel ezelőtt volt egy 16 éves,vörös göndör hajú lány,aki elkezdett blogot írni,mert szerelmes volt az osztálytársába,halálosan szerelmes,aki miatt őrült dolgokat csinált,síneken feküdt,rengeteget sírt,idiótán öltözködött,vagdosta a kezét,lógott a suliból és dohányzott,majd erről a pasiról kiderült,hogy meleg.és itt ért véget ez a történet.de ez a blog folytatódott.

folytatódott más pasival,más szerelmekkel,más problémákkal,az iskolával,a táncal,a bulémiával,szenvedéssel,nagyon sok reménnyel.

és van egy lassan 22 éves,rövid,szőke göndör hajú nő,aki most ezt a blogot írja,és jelenleg azon van ledöbbenve,hogy 6 és fél év elteltével megtörtént vele ugyan az majdnem,mint 16 évesen.hogy kétségbeesetten epekedik egy kibaszott pasi után,mint egy idióta.kellet,hogy ezt leírjam,hogy most jól pofán röhöghessem magam.

lehet hogy felnősz.megváltozik az életed,az emberek körülötted többnyire lecserélődnek,sok bizalmat veszítesz és sok naívságot.elfelejtesz sírni és megtanulsz jól hazudni.még magadnak is.megerősödsz,és nagyon sokszor összerakod az összetört részecskéid.megtanulod kezelni és elrejteni az érzelmeidet,manipulálni a környezeted és a szeretteid.és megtanulod elviselni,hogy milyen érzés boldogtalannak lenni.és ettől válsz boldoggá.mikor körbenézel,hogy most mi van körülötted,hogy amit kamasz fruskaként csak homályosan képzeltél a jövődről az most mind itt van,és te érted el a saját erőddel.akkor boldog vagy.majd rájössz,hogy a problémáid az életben ugyan azok.csak a csomagolásuk más.

hát visszajött.és most újra nekiveselkedhetek,hogy megoldjam,csak most épp mással.

egy angyal naplójából (nem igaz történet)

na miután a könyvesboltban fejbebasztatok egy szerelem angyalai kártyácskával,elmesélnétek nekem szépen,csöndben,nyugiban ma este,h mégis mi a jó büdös picsának kellett nekem ezt megvennem???

túlbonyolítottam volna a szerelmi életem? nem hiszem.

bár a dögöt már eltemettem,és megcsömörlöttem ezen a világon mindenben,valami még mindig itt tart.valami dolgozik bennem.valami készül,vasárnap éreztem.valakik dolgoznak,és valakik hívtak.de süket vagyok hozzá hogy megértsem.túl rég szunnyad bennem a wicca,és túl rég elvakít ez a sík.nem vagyok gyenge,ezt tudom,de nincs kedvem még erősnek lenni.hiába külditek rám a gömbvillámot,és vágtok kártyát a fejemhez.odabent még szunnyad ez az apokalipszis.nem ébresztem még föl nektek.

na majd ha üvöltöztök,sírtok,könyörögtök,ha napokig zaklattok éjjt nappallá téve,na majd akkor lesz mosolyom ott belül is, és döntöm le az összes bástyátok,mit már rég magatok ostromoltok,drága ANGYALOK.

talán számtalan százszor száz átkot szórt már rám szátok,és nem értitek,nem érted,hogy miért van az,hogy még mindig ragyogok...

gőzöm nincs mit és miért kotyvasztasz,halandzsázol,talán még gyertyát is gyújtasz.gyűlölsz már rég,tudom én jól,de kislány,kérlek,az ördögöt akarod kiátkozni a pokolból?

őszinte elismerésem a kitartásodért,hogy még mindig nem adod fel,csak a bölcsességet hiányolom belőled,így sajnálom kislány,de az ellenfelemnek sem tekinthetlek.volt már jópár pont az életben,hogy rájőjj,ez nem az a nő,akit a nyögvenyelős kis próbálkozásaid érdekelnek.szóval becsüld meg jól ezt a kis szösszenetet,hogy figyelmembe méltattalak,és nyíltan közlöm veled,hozzám édes,te édes kevés vagy,voltál,és leszel.

felőlem legyilkolhatod a város egész denevérállományát,hogy belefőzd a levesedbe,amit ellenem szeretnél bűbájkodni,de gondold már át kislány,csak egy percre csücsülj le,és gondolkodj el,miért van korona még mindig a fejemen?kell neked ez a sok drága hókuszpókusz?csak az idődet és magad fecsérled el,édesem...

de most szólok neked kislány.jómagam nem foglalkozom a hozzád hasonló jelentéktelenekkel.de vigyázz,mert egyetlen egyszer elégelem meg a kis bájolásod,de ha én azt a gyertyát meggyújtom,ott nem csak olcsó hókuszpókolás terem.sziklaszilárd a pokol drágám,de ha én döngetem,tényleg megremeg.parasztnak nincs esélye a királynővel szemben...

egy angyal naplójából (nemigaztörténet)

három napja üldözöm Lucifert.lassacskán kénytelen lesz előbújni.valami készül bennem,de nem,ezek nem jönnek elmondani,hogy mi.ott szivatnak,ahol tudnak.nekik úgy tűnik ez a szórakozás.baszogatni a szabadakarattal áldot/átkozott töröttszárnyút,had agyaljon csórikám,hogy mi is most ez.ha lenne szívem angyalt ölni...na de sosem lesz.addig szórakoznak velem,hogy legyártok magamnak egy nimfa sereget,aztán kíváncsi leszek hova billen itt az élet a középső síkon...vagy gömbvillámokat kéne dobálni,na akkor talán eljönnének.a gömbvillám nem játék.

nem igaz történet alapján

régen nem hallok felőletek.némák vagytok,vagy elhagytatok,nem tudom.egyedül hagytatok.magányban,egymagamban,tükrök közé zárva.arra kárhoztattatok hogy szembenézzek azzal a fekete hajú sebhelyes arcú,szürkülő kékszemű lénnyel a tükörben.már azt se tudom démont látok e vagy angyalt ebben a töröttszárnyú képmásban.

itthagytatok az ürességben,és nem szóltatok hozzám egy szót sem.

már nem jöttök el éjjel vígaszt adni,vagy rámförmedni,utasítani,könyörögni.

bezártátok előttem a pokol kovácsoltvas kapuját is,eltünt még a nyomotok is a régi ösvényekről.

nemes egyszerűséggel szartok rám,és már küzdeni,lázadni,dacolni sincs kedvem veletek.nem tudlak titeket keresni.csak ti találtatok meg engem mindig.és most itt hagytatok elveszni...

gondolom,mindezt magamnak csináltam...végtére is én voltam oly bolond,h szembementem a Kerubokkal,hogy Mihályt küldtem el a francba,és Luciferen kacagtam...mikor még itt voltatok.

Hát most nem vagytok...véres a telihold,a kártya a szemembe hazudik,a tükörből pedig nem tudom már ki néz vissza rám.maga a megtestesült boldogtalanság.

nem értem mért veszítettetek el akarattal...pedig nektek nincs is olyanotok.

úgy tűnik,fellázadtak az angyalok...ha valóban így van,mégis csak győztem...oly sok reinkarnáció után egy töröttszárnyúnak sikerült...megöltem a reményt.

talán mostmár én is belehalhatok...lehet ettől ez a fáradtság.bevégeztetett...

de ha nem,én esküszöm az összes kibaszott szent glóriátokra,hogy egyedül újra nem kezdem.követelem  a seregem!!!harcoljon helyettetek az összes szabadakarattal áldott/átkozott töröttszárnyú fénylovagotok ezért a kibaszott értelmetlen világért.én nem mentek meg nélkületek senkit...magamat főleg nem.

az én szeretetem sajnos átokra született...

néha a menekülést választani a legnehezebb döntés.ha végig képes voltál meghátrálás nélkül egész életedben harcolni,kínok ellenére is tűrni,küzdeni,akkor iszonyatos erőfeszítés menekülőre fogni.menekülni,elszökni,hogy mentsd magadból ami még egyben maradt.vagy inkább mentsd a szilánkjaid,mielőtt porrá zúzódnának.ha makacs vagy és az akaratodért magadat is képes voltál beáldozni,akkor a legnehezebb a menekülést választani.

mert amíg van bennem a szusz,amíg a szárnyaim letörve is repítenek,amíg remények nélkül is álmokért küzdök,addig a pokollal is szembe megyek.de sebzetten küzdeni már nem kihívás többet.ezt tettem egész életemben.nem akartam sose magam menteni...ehhez kellett most erő.megóvni azt a valakit ott bent.ott legbelül.

mert most menekülni kell.elszökni.várat,falakat,bástyákat építeni,és ezekkel védeni.jégverembe bújni,páncélt húzni.egy új,erősebb páncélt edzeni.

van olyan csata,amit fel kell adni.nem szabad mindenbe belehalni majd túlélni.van,hogy egyszerűen csak túl kell élni.

Elment...megoltem.nem tudom h Alex volt e vagy Zoe,de nem szuletett meg.nem tudom milyen lehet a szuletes elott meghalni,de talan jobb igy neki.Egy eleten at emlekezni fogok ra szerintem,hogy o volt nekem.Itt bennem...volt kozos 5 hetunk.Mar majdnem 6...tudtam hogy velem vagy,mar az elso heten ereztelek. Sajnalom,hogy nem szerettelek. De nem voltam rad felkeszulve,es epp a legnagyobb kaoszban csoppentel belem. Sajnalom kicsikem. Sajnalom hogy nem szultelek meg. Sajnalom hogy meg kellett hogy oljelek...ha lett volna idom atgondolni,elhetnel. Sajnalom kicsikem...

az egyiktől terhesen,a másiktól eldobva szerelmesen...BOLDOGSÁG????na ne röhögtessetek...

Palicsról Pécs felé,valahol az autópályán.2014.Egy vidám,kiszínezett keresztapa sztori után.

-Sanyi,megérjük mi még,hogy ne legyen határ?

Benne volt az elmúlt 23 év.és felsóhajtott Vajdaság.

Áldom az eget,hogy én már nem láttam széthullani Jugoszláviát.

hát,mi nem tudtuk megmenteni magunkat.úgy tűnik az idő mégsem jó minden seb begyógyítására,van,ami végül mégis elvérzik.

talán könyebb lesz összerakosgatni a szívemet,mint amilyen ez a háború volt.de az is lehet,hogy örökké szilánkokban marad.

most csak a csend segít erősnek maradni.csak úgy tudok kitartani,ha csendben maradok.a viták visszalöknének,és ezt nem akarom.

ha a vége nagyon fáj,fordulj el és maradj csendben.a gyengeségre ez a legjobb megoldás.csak maradj csendben.

ha elég hangosan sikítok,akkor talán meghallod.meghallod,és iderohansz hozzám,hogy megments.hogy kiments.süllyedek.meghallasz,mert te jó fiú vagy.és ez a dolgod.és az én jó fiúm vagy.mindenkinek van egy jó fiúja.nem?az enyém te lehetsz?gyere értem jó fiú.

sok csatát nyertem,de még többet vesztettem.de a háborút mindig én kezdtem,és én fejeztem.hát ebben a háborúban épp elég csatát vesztettem el ahhoz,hogy a végsőt megnyerjem.a kegyetleneket érdekli,mit tettek.hát engem nem.

hazudtam.a királynőt nem kell megmenteni.és ez nem a sakk tábla.itt nem áldozza fel magát egy királyért sem.na melyikőtök a leggyengébb láncszem vajon?kinek maradt még kijátszatlan kátyája?

mert nekem tele a paklim édes.

XoXo

nem igaz történet

megszüntek a hangok.már nem beszélnek,és nem jönnek el.talán megsértődtek.úgy tűnik békénhagynak,mert nem azt csinálom,amit elvárnak tőlem.ha egyáltalán tudnak elvárni.

éreztem a múltam.becsuktam a szemem,ébren voltam,és a múltam éreztem.fizikailag.és úgy tűnt,mintha ez várna rám nemsokára újra.és csak azért hagyták magukat érezni az emlékek,hogy felidézzem,milyen volt,és újra akarjam.de nem akarom akarni.

semmit nem akarok.gyűlölöm ezt a világot,gyűlölöm hogy akarhatok.

nem küzdhetek egy halandó ellen.nincs értelme,igazságtalanság lenne.de azt se hagyhatom,hogy legyőzzön.meg kéne ölnöm...bár megtehetném.de ütközik ennek a világnak a törvényeivel.nem mintha a miénkel nem ütközne mégjobban.hova jöttem én basszus????

mégha csak halandó lenne.de törött szárnyú.nehogy már egyszerű legyen.

ez a világ nem akarja,hogy megváltsuk.nem értem mért buzogtok.persze,legyek köztetek is én a deviáns aki nem csinálja a dolgát.hát kard ki kard,avagy győzzön aki erősebb.Mikhael ezért még nagyon ki fogsz nyírni,tudom.

de most haragszom rátok,Kerubok.haragszom,hogy mindezt rám hagyjátok.

nem igaz történet alapján

egy angyal naplójából

beleüvölti a fülembe,mert már türelmetlen,hogy eddig nem értettem,de már mindent értek.eddig az volt a gond hogy a szabadakarattal áldott/átkozott fülemmel hallgattam,és persze a saját kicsiny kis jelenlegi létezésemre próbáltam rávetíteni a dolgot.

hát essen szó már végre itt is Kijevről.csak hogy csámcsogjon a nép,mert a borzalom,a vér és a háború mindig is izgalmas csámcsogni való volt.

nem hiszek az apokalipszisben,nem is fogok,főleg nem az általatok félre értelmezett apokalipszisben nem.mert várjátok,várjátok,hogy valami hatalmas borzalom történjen,és vakok vagytok,mert a borzalmat már évek óta gyártjátok magatoknak,csak már annyira hozzászokott a szervezetetek,hogy immunisak lettetek az észrevételére.ti vagytok magatok az apokalipszis,amióta egy naív töröttszárnyú leüzent Teszlának.

sokan vagyunk ma köztetek törött szárnyúak.megkaptuk a szabad akaratotokat is,hátha így jobban figyeltek ránk,de hiába.

hiába mondom el én is nektek,az eszméitek baromságok,a kitartásotok becsülendő,de fölösleges,akármelyikőtök győz,mindkettőbe beledöglötök.ezt már régen elbasztátok.

mi lenne a helyes?hogy lehetne ezt helyre hozni?

ne haragudj Mikhael,de ezek menthetetlenek.ne engem küldj prófétának,úgyis kinyírják a testem.inkább végig nézem.és majd a szemére hányom NEKI,hogy látod,látod...Lucifer előre megmondta.

Mikor nehéz döntésekhez érsz,meg kell állnod.Minden döntésed lelassít egy kicsit.De azok a döntések,amelyekkel valamit elveszíthetsz,megállítanak.És egyhelyben kell topognod.Ilyenkor sűrűn nézelődsz vissza,kutakodsz az emlékeidben,mert megnyugtatóbb a múltat nézni,mert az legalább látod.Mint egy mozifilmet.Viszont ha megpróbálsz a jövőben fürkészni,valami hihetetlen kétségbeesés fog ki rajtad.Mert ködös,és bármennyire is akarod,hogy lásd,nem láthatod.És ez a tehetetlenség érzés a legbosszantóbb,legkiborítóbb.Ami félelmet szül.

Mert a nehéz döntések meghozatala előtt félsz....nagyon félsz.Félsz,hogy rosszul döntesz.És bár érzed,hogy drasztikusnak kell lenned,hogy tovább haladhass,valamit itt kell hagynod,életed ezen pontján,hogy tovább taposhatsd az utat,de félsz,mert mi van akkor,ha mégis rosszul súg a szíved,ha mégse döntesz jól,és később nagyon megbánod,vagy mi van,ha jobban fog fájni,mint amire számítasz,és ha ez a fájdalom rosszabb lesz,mint ami most van.Vagy mi van akkor,ha épp most cseszed el egy közelgő csodás boldogság lehetőségét,mert nem voltál elég erős,türelmes,kitartó,hogy kivárd...van e még ebben szusz,vagy már kifulladt?

Én csak levegőre vágyom.Olyan érzés,mintha hónapok óta a tenger méllyén küzdenék az életben maradásért,miközben egyre csak fogy az oxigén a palackból,és csak arra vágyom,hogy egy nagy löket a felszínre dobjon,és vegyek egy hatalmas lélegzetet.

De hogy ez a löket az elszakadás,vagy a kitartásból fakadó újra egymásra találás,azt nem tudom.

A szabadakarat a legrosszabb átok.

XoXo

nem igaz történet alapján

egy angyal naplójából

a féltékenység és nem törődés,ignorálás.ezek vonzanak.de miért is?nem értem a szóvivőd.nem tudtam h él az angyalod.hogy ő is szabadakarattal áldott-áltkozott.hányan vagyunk még így egykupacba tömörülve emberek közé születve?és miért nem emlékszem rád?pedig régi vagy.talán még nálam is régebbi.látom rajtad h ismersz.

egy jó tanács.keríts magad mellé egy lányt.lehetőleg barnát,hogy azt higgye,ezzel fölényben van,mert ellentétem.hozd magaddal.ne engedd hogy sokat igyon,csak pont annyit,hogy oldja a feszültségét.mert hidd el,ha egy fedél alatt van velem,feszült lesz,még akkor is,ha nem tud rólam.legyél vele.végig csak vele.és ne engedd hogy meglásson,mert akkor egy életre legyőzöm.akaratlanul is.ne legyél a közelemben,nem szívhatunk egy levegőt.ha én kimegyek,te bemész,ha én megyek be,te menj ki rágyújtani.és egyszer se nézz rám.még csak egy pillanatra sem,mert akkor mindketten elveszünk.én nem akarlak,és te sem akarhatsz,nem illene bele a képbe.úgy sem érteném.kössük meg a békét végre,és öljük meg magunkban egymást örökre.megígérem,én a színpadon hagylak.te is hagyj ott engem.ott úgyis minden valóságos hazugság,biztonságos halhatatlanság.szünjünk meg egymásnak civilben létezni.

mert a szabadakarattal áldott-átkozott sorsomnak nem te vagy a társa.ez a mi halálunk.már értem.ebben az életben örökre meghalunk egymásnak.lélekkötelékszaggatás.

ismerlek.