Hogy az elmúlt egy héten mi történt velem,arról sajnos nem tudnék szépen,részletekre kiterjedően és következtetéseket levonva mesélni,mivel a véralkohol szintem kissé befolyásolja az emlékező tehetségem,a véralkohol szintemmel meg csak annyi a probléma,hogy nem sűrűn volt benne vér.
Szóval halvány lila ködöcskéim felderengéseiből csak annyit mondhatok,hogy ez a szingliség egy nagyon jó állapot.És én fizikai képtelenséget érzek lassan arra,hogy ebből az állapotból tovább lépjek.Mocskosul élvezem a magánéletem.Hangsúlyozom,ma már csak a MAGÁNÉLETEM,a többit inkább hagyjuk.
Bár biztos a szabadidő szokatlan rámzúdulása is közre játszik a dologban,hogy például teljesen átszellemült óvodás fejjel rajzolgatok a rajztömbömbe kb egy 5 éves rajztehetségével megáldva,vagy barátnőm (kit lassan már élettársamnak minősíthetek) kutyáját sétáltatom,és próbálom hozzászoktatni az atyai szigorhoz.
Szóval ezek a kis apró,szórakoztató időtöltések,mik mérföldekre elkerültek még,mikor szuperbarátnőt játszottam,bizonyára csiszolhattak valamit a kisugárzásomon,mert hát férfiak terén egy hárem lófasz estifény a delikvenseimhez képest.Úgyhogy a nőiességem és az önbizalmam túlbasz a Mount Everest-en.
Szóval kedves párkapcsolatfüggő régi,BARNA hajú önmagam,az éjjszakai élet királynőjeként,öntörvényűként,önállóan élni,úgy,hogy minden másodpercedet csak magadhoz kell igazítanod,leírhatatlanul jobb,mint hú de szerelmesen boldogság-szenvedés hullámvasúton ülni.
Ja,mert hogy kedden megyek kiszőkülni.Megtaláltam önmagam.Éljen a zen üzemmód.
Xoxo
