furcsa dolog 20 évesnek lenni.vagy csak az én életem a furcsa,még nem jöttem rá.idegen körülöttem minden,a tükörképem,a gondolkodásom,még az érzéseim is,idegenek.vagy csak nagyon frissek.nem szoktam meg ezt a helyzetet.hol hatalmasnak,hol összetörtnek és üresnek érzem magam,naponta változó...és gyűlölöm,hogy mindig újra felállok.hogy a drámai zokogás és szívfájdalom levezetése közben épp belehalni készülök,de nem lehet,mert tudom jól,annyira de nagyon jól tudom,hogy fél óra mulva nyoma se látszik majd rajtam az összeomlásnak.és nem értem,mért van ez,hogy az emberek nem láthatják,mi van bennem.nem értem,mért nehéz engem megérteni,vagy csak egy irinyó pirinyót is tudomásul venni a valóságot bennem.hogy én milyen vagyok,ezt kéne észrevenni.NEKED is...bár talán sosem fogod tudni,ki vagyok.már lassan én sem tudom.de azt tudom,hogy nálam erősebbel még nem találkoztam,pedig nagyon szeretnék,és neki majd odaadom az életem lehet...de csak ha tényleg erősebb.
vigyázok az enyéimre...ezzel telnek napjaim mostanság.bár rám soha senki nem vigyáz...
XOXO
