Kedves Naplóm/Blogom!
totálisan belecsöppentem ebbe a nagy szerelmi dilemmámba pasikámmal....a kirándulás annyira jól sikerült volna,ha az a büdös kúrva "barátnőm" nem dobja be magát!Nem ment semmire,mert nem kell a csávónak,de sikerült megakadályoznia,hogy én összejöjjek vele!A csávó persze be volt baszva,és nem emlékszik semmire...:(ekkora pechet!
Azóta nagyon jól megvagyunk,de még mindig nem képes felfogni,hogy nem csak szeretem,hanem SZERETEM!!!!!!!És én annyira hülye vagyok,hogy nem mondom el neki!!!!!Erre találtam egy nagyon jó verset épp most a neten...a sors iróniája...
Egy szomorú, de tanulságos történet..
Fizika óra van, én mellette ülök. Nézem a fénylő, bársonyos haját, a gyönyörű szemét, a szép kezét... Ő rámnéz, és mosolyog. De ő nem úgy néz rám, ő csak az úgymond "legjobb barátom". Vége az órának, vége a napnak, ő átjön hozzám elkérni a matekfüzetem.
Én odaadom neki, ő rámmosolyog, az arcomra nyom egy puszit, és azt mondja, köszi. Én el akarom mondani, hogy szeretem, el akarom mondani, hogy akarom őt, és hogy nem akarom, hogy csak barátok legyünk, de ő nem így néz rám és én ezt tudom.
Másnap találkozunk a suliban, mellette ülök, sír...sír, mert szakított a barátjával. Én megvigasztalom, ő átölel...érzem, hogy majd kiugrik a szívem. Egy órán keresztül a karomban fekszik, aztán rám mosolyog, az arcomra nyom egy puszit és azt mondja, köszi.
Én el akarom mondani, hogy szeretem, el akarom mondani, hogy akarom őt, és hogy nem akarom, hogy csak barátok legyünk, de ő nem így néz rám és én ezt tudom. Telnek a napok, az évek, látom hosszú talárban, az érettségin, látom, amikor átveszi a bizonyítványát. Ő rámmosolyog.
Én el akarom mondani, hogy szeretem, el akarom mondani, hogy akarom őt, és hogy nem akarom, hogy csak barátok legyünk, de ő nem így néz rám, és én ezt tudom. Együtt megyünk a főiskolára, de telnek az évek, és már a diplomaosztón találom magam. Ő még szebb, hosszabb és szebb a haja, az arca, gyönyörű nő. Az utolsó nap ő rámmosolyog, az arcomra nyom egy puszit.
Én el akarom mondani, hogy szeretem, el akarom mondani, hogy akarom őt, és hogy nem akarom hogy csak barátok legyünk, de ő nem így néz rám, és én ezt tudom. Eltelik rengeteg idő, én minden héten beszélek vele telefonon. És akkor megkapom a szörnyű hírt. Ott állok a koporsójánál, ami nyitva van, látom a fehér gyönyörű arcát. Potyognak a könnyeim. Nem mosolyog rám, nem kapok tőle puszit.
El akarom neki mondani, hogy szeretem, el akarom mondani, hogy akarom őt, és hogy nem akarom, hogy csak barátok legyünk, de ő már nem tudhatja ezt... Később felmegyek a szobájába, és megtalálom a naplóját, és a következőket olvasom: " Rámosolygok, az arcára nyomok egy puszit.
El akarom mondani, hogy szeretem, el akarom mondani, hogy akarom őt, és hogy nem akarom, hogy csak barátok legyünk, de ő nem így néz rám, és én ezt tudom."
Ez annyira jellemző rám....de ő meg annyira balfasz,hogy nem jön rá...De tök poén az életem,körülöttem mindenki összejött azzal,akivel akart,boldog házastársi életpillanatok vesznek körül a suli folyosóján,mi meg nagyban szarozunk pasikámmal...az meg akkora egy hímringyó!Nem tudja,hogy engem megkaphatna,ezért minden lánynál bepróbálkozik...én meg ilyenkor tökre elbizonytalanodok,hogy mi van,ha nem is kellek neki????Ki kéne vernem a fejemből ezt az egészet...Na a fogalmazásom erre a napra mehet a kukába,borzasztóan írok...szerencsétlen barátnőm köpni-nyelni nem tudott,mikor lehadartam neki a labilis lelki állapotomban használt gyopári nyelvezetemmel a kirándulás tömör helyzetjelentéseit.
A hosszú hétvége örömére nyugodtan önthetem itt a baromságaimat,ráérek majd....jajj de jó lesz:DViszont ez a versike nagyon a szívemhez talált...
Jajj,Istenem,küldj kérlek egy égi jelet,hogy mi a faszt kezdjek ezzel a sráccal????!!!!
xoxo
