Pest örömkönnyeiben fürösztve,nevetéstől könnyezve...mert rájöttem...rájöttem,hogy a barátság azon áll vagy bukik,hogy megbocsájtjuk e a hibákat...és mivel én egy megbocsájtó lény vagyok,maradt egy vasam,mert így a jobb...és megint,már néha muszály nézni,hogy halni kész…
Feedek
- RSS 2.0
bejegyzések, kommentek - Atom
bejegyzések, kommentek
aug
23
gödör
| Szerző:
SilverBlackCat
| 1:27 am
6
hozzászólás