Eszményeim gyártását sem mára kell terveznem úgylátszik...
Egész éjjel betegápolót játszottam...szerelmem beteg...aludtam fél órát,majd csörög az óra,plusz nagyim dübörög és rikácsol az ajtón túl,mucus haldoklik mellettem...édes reggel.7kor ment a buszom,de öreganyám már 5kor pattogott mint a seggberúgott nikkelbolha,és persze az én idegrendszerem rovására művelte mindezt.majd nagy nehezen és hisztériák közepette elindulunk,és meg is érkezünk a népligetbe.útközben egy cigivételezős akció,sikerrel.fájdalmas búcsú...elborult elmém fiktív párbeszéde következik:
*soffőr:-mi a gond kisasszony?
*lány:-elmegyek...(szipog)
*soffőr:-ugyan,palics itt van mindjárt a határnál.mikor jön vissza?
*lány:-soha...
Elborult elmém visszarázása után mucus karjaiban fakadtak ki első könnyeim,szép csendesen,csak észre ne vegye,hát nem észrevette?...
Ülök a jéghideg buszon és a könnyeimtől alig látom,amint visszanéz és elindul a mozgólépcsőhöz...a következő emlékképem már hogy az autópályán száguldok Szerbia felé...
folyt.köv.
XOXO
