el tudtam búcsúzni,mikor összetörtél,erőm volt,hogy otthagyjalak...mond,most mért nincs erőm,hogy figyelmemmel ne tüntesselek ki téged,ki már erre érdemtelen?kérdeznélek még annyi mindenről,de nem teszem,elvetettem minden reményem benned,majd hagytam hogy a romlott talajod feleméssze reményeim magvait.tudod,én csalódtam...benned,magamban.és továbbálltam.mert én erős vagyok.te ott maradtál.dédelgeted a boldogító múltunkat.tudtad,hogy szenvedek,mégsem adtál kegyelemdöfést,magamnak kellett legyilkolnom illúzióimmal magamat.hát megtettem....csak hogy téged eltemesselek.mért kísértesz élőként?

kínozlak,tudom.te is ezt tetted velem.megöllek talán,vagy talán nem.igazából már nem is érdekel.elfelejtettelek.elfeledtem,hogy valaha is szerettelek.élvezem a maradék életem.

XOXO