jó rég elmúlt már utolsó erre jártam is.kemény erőfeszítésekbe fog most kerülni h ne kezdjek bele a rinyálásba.meg a lelkizésbe.meg a lelkirinyálásba.
tűsarkúval sétálok ki az életedből,hogy minden lépésem kegyetlenül a szívedbe döfjön.mert én már csak ilyen elegánsan gonosz vagyok.vagy csak kegyetlen.vagy mindkettő.lényegtelen.rossznak születtem.
"hogy kopog a tűsarok,pedig mezítláb vagyok...ez a titok,amit csak én tudok"
azon filozofálgatok már pár napja,hogy ha valakivel olyan a szerelemmé még nem nyílvánított kölcsönös érzelem,hogy az kibírja még egy másik 14 hónapos szerelem lángolását,és kivárja annak kinyiffanását,és még mindig ugyan úgy intenzív lassan másfél éve,akkor ezt mi a picsának nevezzem?igaz szerelem?lelki társ?nagy Ő?vagy mi a fene?
egy olyan érzésem van,h az életem 3 lépéssel előttem jár,én meg csak kapkodom a fejem.a boldogság meg trappol felém mint a buldózer,én meg nem tudok vele mit kezdeni,kissé kínosnak tűnik,hogy ilyenkor szenvednie kéne az ember lányának,de én még ebben is elbaszott vagyok,hogy nem tudok szenvedni.örül a fejem mint a tejbetök,hogy nincs aki pórázra kössön,leszarom hogy fáj,vmi mindig is fájt,úgylátszik immunis lettem a sérelmekre.
"nem fáj semmi,már érzéketlen vagyok,engem ne sajnáljatok!"
ennyi elég lesz belőlem,kezdek átmenni rinyapicsába már megint.no Á'dieu.
xoxo
