és most megszüntek bennem a szavak.mert ki akartam őket önteni.valószínűleg megijedtek.
"csalódni kell százban,ezerben,hogy boldog lehess egyetlen eggyel..."
bedarálás jellemez még mindig.de diagnosztizáltam már magamnál 1-2 dolgot.önképzavarral és anorexiára meg bulémiára való hajlammal már 4 éve tisztában vagyok.új felfedezésem az önértékelési zavarom,amiből a beteges féltékenykedésem ered,amiből meg aztán az elviselhetetlen hisztériám.pedig az egyik felem tisztában van vele,h hülye vagyok.szóval félig vagyon csak önértékelési zavaros.(na ez a fasza megállapítás aztakurva :D)
lényeg a lényeg h kissé defektes a személyiségem és az önbizalmam,még ha néha tisztában is vagyok a genetikai adottságaimmal és egoistának tűnök,attól még az a fránya nagy színészi vér az nem alvad meg sohasem.
és tényleg nem tudom mit várok el egy pasitól.természetesen a lehetetlent,ez a minimum,de h azon kívül még mit,már én se tudom.pedig anno még tisztában voltam vele.csessze meg,nagyon öregszem.
az a tűz piros dög is ott bennem,jaj szegénykém,majd éhen hal...a hárememet szét kellett üldöznöm,egyet sem tartottam meg.alávetettem magamat a lenyugvásnak és az őszinte szerelemnek.csak hogy a férfiak valahol mind egyformák.és a naívságnak egy cseppje sem maradt meg bennem.így marcangol a bizalmatlanság.csak tudnám mitől lettem én ilyen elbaszott...
XOXO
