vagy a sors szeret velem játszani,de nagyon,hogy újra ismétli önmagát,vagy megülepedhetek az önámításban,hogy csak én gondolom túl a dolgokat.nagyon szívmarcangoló érzés másodjára végignézni tehetetlenül,ahogy tönkre megy a kapcsolatod.csak figyelni,hogyan válik a másik közömbössé és egyre érdektelenebbé irántad,hogy fullad el benne a szerelem lángja.tényleg borzasztó látvány/érzés.még hogy a szerelem 3 évig tart.baromság.nálam egy év a szavatossága,úgy tűnik.bár eddig poshadtam tovább a romlott és bűzölgő viszonyaimban,most sem fog másképp alakulni,ez valószínű.dehát az elején már mondtam,ez egy tehetetlen állapot.amit a legjobban utálok.viszont érdekes,hogy 20 éves koromra eljutottam arra a szintre,hogy megállapítsam,hihetetlen infantilis elvárásaim vannak a párommal szemben,és kibaszottul komplikált személyiség vagyok.most nagyon büszke vagyok magamra,hogy erre rágyüttem.sokra megyek vele bazeg...
ha ilyen tempóban folytatom a szellemi fejlődést,talán még azt is megérem,hogy férjhez megyek.bár azt most szerintem nem szeretném megérni.legalábbis nem tűnik kamatozó befektetésnek.viszont olyan jó móka a saját tűrőhatárom vizsgálgatása,hogy egyáltalán nincs kedvem kiszabadítani magam ezen béglyók közül.hát basszameg,szenvedni még mindig szeretek.mért ne,ha lehet?
egyébként kezdem a tökéletességig fejleszteni a páncélommal való azonosulást.szóval iszonyúan szánom és sajnálom azt a hím egyedet,aki arra vetemedik,hogy leéli mellettem az életét.komfortosabb lenne számára egy jégbarlangban nudizni,dehát ő erről nem fog tudni.de ha mégis rájönne,erre lett kitalálva a házassági szerződés és a tartás díj.néha nagyon tudok szimpatizálni a társadalommal,hogy ilyen törvényeket létre hozott.de ezen pillanatok ritkán fordulnak elő.és ez most egy ilyen volt.
szeretem ezt az érzést.már majdnem olyan,mint az erő.olyan duzzadó és határozott.mintha bármit föl tudnék robbantani a puszta akaratommal.ilyesmi lehet a hatalom mámor talán.vicces,mert hatalmam az kurvára nincs,vagy ha van is,nem attól érzek ilyet.bár ki tudja,miket gyárt ilyenkor ott bent az a jobb agyfélteke.
egy büdös nagy igazságot tudok viszont,amire senki ne cáfoljon rá,mert megdeglik az hót ziher,hogy Marilyn él,és most tényleg csak mosolyog...
XOXO
