tán csodás látás és elme párosul,ködös elméd rejtekén...ámbár hangod nem hallom,érzem szíved zörejét.hallgatni arany,azt modnják,és a test,sosem néma...tán acélnak születtem?ki tudja...haldokló álmok ássák sírukat bennem,és haldoklom én,ott legbelül,pedig ragyog a testem.kétes érzelmek tömkelegén át már nem látom tisztán célomat...a boldogság,már mint csak elbaszott metafóra tarkítja monotonon megzavart életem,mint reggeli kávémat a fekete zaccszemek.ábrándokból várat építeni...nekem talán sikerült.búskomor őszökkel szőtt életem csak egy penge,csak egy herkenytű.bele kéne halni.mindenbe,mi átok.de a lehetetlen,mint fiktív személy kuncsorog utánam.nem tudsz érdekelni kedves.ismerni nem ismerlek,és soha nem foglak.távol maradtál tőlem eddig,ne közelíts meg soha!sötétség és fény,játékos szenvedés,kínba veszett mosolyok és csöndes ölelés.szelektív szexualitás,és pillanatnyi orgazmus,tán színpadi lényem örök,vagy aki tombol,az átok dög,az öregedett meg nagyon.elmorzsollak...mint egy könnycseppet érted.halálod a fényem,és kínod a lényem,mely a reflektortól tündököl,és szőke hajam a lepled,mivel szemfödőd kötheted,a sírod a testem,és bennem halsz meg.légy üdvözölve...a táncpartnerem.
XOXO
