egy régi,tépett,elfeledett lány sír a tükörben,mert most nem ő néz vissza rám.elveszett.a kétségeimben.sajnálom kislány...
sajnálom,jobb szót nem tudok.sajnálom,mit veled,veletek,és leginkább,mit magammal tettem.iszonyúan sajnálom.tényleg.
nem látok utakat,nem látok semmit magam előtt.csak kavarognak bennem a lények,valamik,amik voltam,vagyok,amik talán majd leszek,és amiket még nem ismerek.hol a dög?nem tudom ki ez a dög.azt hittem ismerem,hogy nagyon is jól ismerem.de tévedtem.én nem ez a dög voltam.én erős voltam.nem tudom ki ez a nő a tükörben,nem ismerem.öregebb.sokkal öregebb.és egyáltalán nem tetszik.nem tudom mit tett velem.
megváltoztam.nem akartam.hova lettél kislány?
hiányzik Pest,az mtf,az aki akkor és ott voltam,amilyen akkor voltam,hiányzik az az álarc,amit ott hordtam,nincs már meg semmi,eltűnt minden,nem értem mi ez ami most lettem.nem tudom elmondani.
Max Richter...ez az egy ami még visszahoz belőlem egy parányi szilánkot.
ki ez a nő a tükörben?nem ismerem....
mi lesz így velünk kislány?....
ez a nő nem tud sírni.pedig gyenge...nagyon gyenge.
már csak foszlánya vagyok önmagamnak.vagy talán csak felnőttem.
ezek az emlékek sem a régiek.minden máshogy rémlik vissza,más oldalról,más időkből,olyan régiségek,amikkel eddig nem törődtem,amik eddig nem számítottak.most mért kellenek?
minden csak a táncról szól?tényleg minden?és én tényleg ez vagyok?
ki ez a nő a tükörben?
XOXO
