...a szívem.Jaj,a szívem,úgy fáj.... De nem fájhat. Csupa csupa értelmetlenségnek érzem az életem.Biztosa ezek azok a pillanatok,amiket majd valami hatalmas lelki megvilágosodás követ majd...de én baszottul csak sötétséget észlelek magamban. Némi üresség és hiányérzettel…

A hokefélkét várom...azt Te nagyon megszívod.és élvezni fogom. Nincs ihletem egyébként a lelkiszelektáláshoz,csak az unalom vezetett a billentyűzethez.Idegesít hogy nem tudom mi fog történni velem,hogy alakul az életem,És fogalmam nincs,hog ez most mért okoz ekkora…