...a szívem.Jaj,a szívem,úgy fáj....
De nem fájhat.
Csupa csupa értelmetlenségnek érzem az életem.Biztosa ezek azok a pillanatok,amiket majd valami hatalmas lelki megvilágosodás követ majd...de én baszottul csak sötétséget észlelek magamban. Némi üresség és hiányérzettel fűszerezve.Ami elég kellemetlen.És a körülmények javulására sincs túl pozitív kihatással.
Divatbloggal jobban járnék.Talán kevésbé lennék elfoglalva a lelkirinyálásaimmal.
Magam vagyok a legnagyobb ellenségem.Erre már rájöttem.De ha reggel felkelek,a pokol megremeg,es az ördög felszisszen...
Xoxo
