Tinédzser életem utolsó 2 órája következik.20 előtti depresszió.vagy a kaszás hozománya,fogalmam nincs.
csak annyit tudok,hogy ilyen gyengének még nem éreztem magam soha sem.többet nem is akarom.talán a boldogságnak elengedhetetlen eleme a teljes lelki szilánkosra törés...
Marilyn vár valamire.de fogalmam sincs,hogy mire...
Mikor poharat teszek a gondolataimra,nem értem magam.nem mintha bármikor is értettem volna,de olyankor ezzel a nem értéssel valami féle üresség is párosul.nem pusztán nem értés zajlik bennem...KÁOSZ.
nem jó a világnak,ha elveszít egy Művészt.leginkább nekem nem jó,mert az enyém volt.az én bálványom,az én példaképem,az én totemoszlopom.már nincs...helyette csak egy fekete gomb csücsül a szívem fölé tűzve.és vele együtt meghalt bennem is valami.
Arra szeretnék rájönni,hogy ez a drasztikus hangulat változásaim csak érzelmi fejlődés jelei,vagy valóban pszichiáterhez kéne fordulnom?nem tartom egészséges reakcióknak a hisztériáim,illetve sírásaim többségét.legfőkébb hogy egy blogbejegyzés írása közben is észlelek bizonyos pozitív-negatív hangulathullámzást.aggasztó tud lenni...
És éreztem: szivembe visszatér,
És zuhogó, mély zenével ered meg,
Mint zsibbadt erek útjain a vér,
A földi érzés: mennyire szeretlek!
XOXO
